Széttörve

Mikor szikla vagy mindenkinek, mikor te vagy a pajzs és akard, mikor te vagy a múlt és a jelen, mikor te vagy az érinthetetlen lelked a feddhetetlen. És akkor jön az élet amej koptat, jönnek a gondok jönnek a dolgok és hirtelen, nagyon hirtelen, de mijen hirtelen....
Nem értem hogy történt, nem tudom mikor történt, hogy tört össze a minden, hogy pusztult el a hogyan, hogy pusztult el mikor még tudtam hogyan. Érzem hagy el a tudat érzem hagy el az utam amit biztosnak hittem, amejet biztosnak tudtam. Már nem tudom mit teszek, már nem tudom mi leszek, úgy érzem mindjárt szétesek, hamarosan szétesek!
Hirtelen az élet össze roppant, tört a szikla, tört a pajzs, széthullott az idő, széthullott az idő és amit jelent, csak kapkodom a fejem, és csak figyelem a jelent, a jelent amit nem ismerek fel pedig kellene pedig jó lenne, mert ez nem a multamból fakad, és nem a jövőmbe vezet és már azt sem értem hova megyek. Nem értem hogy történt, nem tudom mikor történt, hogy tört össze a minden, hogy pusztult el a hogyan, hogy pusztult el mikor még tudtam hogyan. Érzem hagy el a tudat érzem hagy el az utam amit biztosnak hittem, amejet biztosnak tudtam. Már nem tudom mit teszek, már nem tudom mi leszek, úgy érzem mindjárt szétesek, hamarosan szétesek!
És nem tudom lesz e kiút, lesz e kardom ami kinyúl, és utat vág, és lelkem ismét vissza talál, az útra egy új útra, amely kicsit nyugalmat hoz kicsit biztonságot hoz, és értelmet értelmet a szétcsúszott életnek. De kész vagyok szétesni, kész vagyok megtenni, de kérlek segíts, segíts fékezni, legyél a pajzsom kérlek legyél a pajzsom, és segíts szétzúzott lelkem összerakni.
Nem értem hogy történt, nem tudom mikor történt, hogy tört össze a minden, hogy pusztult el a hogyan, hogy pusztult el mikor még tudtam hogyan. Érzem hagy el a tudat érzem hagy el az utam amit biztosnak hittem, amejet biztosnak tudtam. Már nem tudom mit teszek, már nem tudom mi leszek, úgy érzem mindjárt szétesek, hamarosan szétesek!