Lyrics
Bevettem megint, hogy ne legyek itt,
Köd a fejemben, nincs már hit.
Nézem a plafont, mintha válaszolna,
De csak némán figyel, mint aki hallgat a sorsra.
A nap újra felkelt, de én alszom tovább
Az idő rohan én meg csak állok némán
A barátaim arcán látszik, hogy nem jó ez így
De én már nem tudok semmiért maradni.
Begyógyszerezem magam, ne érezzem, hogy fáj,
Bennem minden hang most némán kiállt
A testem itt van, de a lelkem már rég halott
Üres a szívem, már rég darabokra hullott.
Rég nem írtam senkinek semmilyen választ,
A telefonom néma, a gondolat támad.
Az utcákon lépked a tegnapi énem,
De nem szól vissza, nem néz már felém sem.
Az éjszaka nyeli, amit nappal elfojtok,
Tükörbe nézek, könnyes a szemem
Túl sok volt a zaj, most csak tompa a csend,
És ha kérdezik, azt mondom: " nyugi minden rendben
Begyógyszerezem magam, ne érezzem, hogy fáj,
Bennem minden hang most némán kiállt.
A testem itt van, de a lelkem már rég halott
Üres a szívem, már rég darabokra hullott
Ne hívj fel, ha újra eszedbe jutok
A számom felejtsd el maradjunk egy szép emlék
Nem akarok válaszokat se kérdést,
Csak hogy pár órára ne érezzek érzést.
Kifakult a város, de már nem zavar,
Túl sok emlék, túl sok fájdalom
A neved se mond semmit már nekem,
Mintha valaki más suttogná
A múlt egy film, amit már nem nézek,
A múlt egy ajtó nem lépek vissza
Maradok, mint a csend a zaj után,
És ha fel is ébredek — ugyanaz a hiány.
Begyógyszerezem magam, ne érezzem, hogy fáj,
A valóságon rég túl csúsztam már.
A fény túl éles, a világ túl hangos,
Én csak egy árny vagyok, akit elmos a folyó