Lyrics
Gyerekfejjel azt hittem, örök minden álom,
Hogy nem jön el a vég, csak a játék a fákon.
Azt hittem, a szeretet mindig velem marad,
S anyám mosolya örökre bennem ragad.
De eljött egy reggel, borús volt az égből,
S a szívem kis darabja kihullt a szélből.
Anyám felrepült, ott vár fenn az égbe’,
S azóta csend ül rám, minden emlék mélybe.
⸻
[Refrén]
Elvesztettem sok mindent, de nem adom fel még,
Fájdalom közt is élek, remény az, mi éltet rég.
Szívem sebeit viselem, de megyek előre,
Mert a sors nehéz próbákat ad, de én vagyok erősebb nála.
⸻
[Serdülőkor]
Nőttem lassan, év múlt évre, gond a gond után,
Balhék jöttek, iskolákban nem volt nyugtom tán.
Fegyelmi szólt, váltás jött, a rendszer kidobott,
Lázadás meg bulik, bennem tombol sok dolog.
Aztán jött egy reggel, borús volt megint az ég,
Intézet lett otthonom, s csak menekültem rég.
Alkohol volt társ, ha nem bírtam már belül,
A fájdalom csak nőtt, és senki nem segít kívül.
De jött egy ember, szólt hozzám, nem ítélt el,
Így kötöttem ki a ringben, vérrel, verítékkel.
A szívem lassan csendesült, s a dühből lett tanulás,
Befejeztem végül sulit, lett szakmám, lett tudás.
A szerelem is jött, s én mindig hittem benne,
De minden szép ígéret csak fájt a végén menve.
⸻
[Refrén]
Elvesztettem sok mindent, de nem adom fel még,
Fájdalom közt is élek, remény az, mi éltet rég.
Szívem sebeit viselem, de megyek előre,
Mert a sors nehéz próbákat ad, de én vagyok erősebb nála.
⸻
[Felnőttkor]
Jöttek a szerek, s már nem számoltam hányat,
Arcok tűntek el, csak néhány név maradt mára.
Összetörve, csalva, mégis álltam újra fel,
Felnőtté váltam, ahogy múlt a sok kegyetlen év el.
Harcoltam magammal, sok akadályt ledöntöttem,
De az élet mindig néz, s új próbákat küldött menten.
Mert erősnek lenni nem választás, hanem sors,
És a legerősebb az, ki némán is kitart, ha borús az ég is ott.
Elhagytam a hazám, búcsút intve mindennek,
Keresem, mi hiányzik, hátha idekint meglelem.
Nyelv nélkül lépek, de a hitem nem hagy cserben,
Hiszem, hogy még elérem, amit gyermekként néztem fel fenn.
Megyek előre, kezem ökölbe szorítva,
Jöhet bármilyen csapás, én már nem hajlok vissza.
⸻
[Refrén]
Elvesztettem sok mindent, de nem adom fel még,
Fájdalom közt is élek, remény az, mi éltet rég.
Szívem sebeit viselem, de megyek előre,
Mert a sors nehéz próbákat ad, de én vagyok erősebb nála.