Szomoru

Kicsi voltam sokat sírtam mikor anyukám felkerült az égbe a csillagok hoz akkor egyedül maradtam Kicsi voltam, s már tudtam előre,
az élet súlya rám nehezedett tőle.
Azóta járom magam az utam,
senki se fogja ma sem a karom.

[Verze 2]
Este a csend csak egy néma fal,
a szívem belülről ordítani akar.
Kapartam bennem a fájdalmakat,
de senki sem hallja a néma szavakat.

[Refrén]
A szobám látta, hányszor sírtam már,
könnyem nyomot hagyott minden párnán.
Édesanyám, nézz le rám odafentről,
vigyázz rám, kérlek, a csillagok mögül.

[Verze 3]
A világ nem kérdezi, jól vagyok-e,
csak megyek tovább, mintha semmi se lenne.
De belül harc van, és mégis hiszem,
hogy nem hiába dobban a szívem.

[Bridge]
Tudom, most minden perc nehéz nekem,
de kitartok, mert ezt diktálja a szívem.
Hiába nincs senki, ki mellettem áll,
megyek tovább — a dobbanás hajt, nem a halál.

[Refrén – ismétlés]
A szobám látta, hányszor sírtam már,
könnyem nyomot hagyott minden párnán.
Édesanyám, nézz le rám odafentről,
vigyázz rám, kérlek, a csillagok mögül.