Hallgatom a szél zenéjét, Szellő játszik a húrokon. Zenéli élet meséjét, Suttogja édes dalokon. A régi időkről penget, Foszlányokat kavar a szél. A múlt húrjai remegnek, Dalolnak, míg az ember él. A dal szomorú és vidám, Hegedűként sír, vagy nevet. Ilyenkor megszólal imám, A szél együtt suttogja velem. Társra leltem én a szélben, Ha jő tavasz, már ott kopog. Kíséri őt a testvére, Szellő barátom, s mosolyog Szellő zenéje nyugtató, Bejárjuk együtt csúcsokat. Bármily nehéz a kaptató, Keressük újabb célokat.