HALÁLVONAT

Robog a vonat és füstöl a kéménye,
Így száll el életünk és annak reménye.
Reszketek hidegben, jeges reggeleken,
Fázom az estéken, fázom rettenetben.
Őrjöngő világban, haldoklik az élet,
Kihűlnek a szívek, talán már nem élnek.
Dobogást nem hallok, ebben a világban,
A szív dobbanását emberi halálban.
Haldoklik az élet, megfagynak a szívek,
Halálvonat robog, vezetik a sínek.
Nyitva a sorompó, szabad a halálút,
Elszabadult vonat, és a semmibe fut.
Megszűntek a célok, természet céljai,
Élni vágyakozás, annak parancsai.
Szépség dicsérete már a múlt emléke,
Gonosz tánca kísért, visz a rossz mesékbe.
Mi lett veled ember, elborult az elméd,
Mért nem nézel égre, hol csodát keresnéd.
Pocsolya fürdője, a bűnöktől sáros,
Annak levegője a léleknek káros.
Be kellene húzni azt a csodás féket,
Mely halálod előtt megállít még téged.
Vonatnak futását már fékezned kéne,
Mielőtt rohanás a halálba érne.