FELTÁMADÁS ZENÉJE

FELTÁMADÁS ZENÉJE

Mormol az éj a csillag alatt,
Ébred a Hold, de csendje marad.
Szól hegedű, a hangja remeg,
Pénteki naptól sírt eleget.
.
Húrja rezeg, egyre csak szól,
A cselló zene vele dalol.
Száll muzsika, még halk a zene,
Hívja Napot, jön fénye vele.

A kürt muzsika is ébredezik,
Harsonaszóval lelkendezik.
Szól a zene, a hangja csodás,
Kél fel a Nap, mint égragyogás.

Ébred a szív, halk dobbanás,
Szól már a dob, mint szívdobogás.
Az ég peremén, dereng a fény,
Érkezik véle örök remény.

Gördül a kő, tárja a titkát,
Fényben a sír, mi kelti Fiát.
Felragyog ott az égi erő,
Isteni fényben, fény maga Ő.

Élet az úr, már halál felett,
Az Élet örök, múlás helyett.
Barkából lett a csodás virág,
Örvend ezért az egész világ.