Gergo

Anya tudja.
(Várj!)
Azelőtt, hogy én megszülettem,
És az első Utóda lettem,
Még nem tudta, hogyan várja az újat?
Küzdött, Ő ahogy csak Tőle telt,
És a titok nyitjára lelt...
A nevemet csak Isten és Ő tudja...
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja…
Eme nagy bolygó Tőle lett Otthon,
Figyelt arra, hogy gondozzon.
De e Fiú más, folyton csak elbújna!
Anyai szemed mit láthatott?
Egy elhárítandó bánatot!
Hogy mi gyötör, azt Ő már régen tudja...
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja…
Őt a kín, húzta, rántotta,
Ha Gyermekét másik bántotta,
Nincsen szél, mely a könnyeit messzire fújja...
Egyszer feltűnt egy szülői szív ott
A távolban, s magával hívott!
Csak ennyit üzent: Elmúlik, hisz' Anya tudja...
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja…
A száz fájó seb végre behegedt,
S a tél is végül engedett,
És e lélek most már újra zúgna...
Tisztán láttam azt, hogy mennem kell,
S ha a Kamasz egy új útra kel,
Jobb lesz Neki, -ezt belül érzi, tudja!
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja.
Anya tudja…
Követi, mit keresek,
És bár számtalanszor elesek,
De majd segít, hogy elkezdhessem újra...
Egy igaz Felnőtt csak annyit tehet,
Fogja a kezét, amíg lehet,
Mert egy nap elmegy... a Csöppség mindezt tudja!
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Ő már tudja...
Most már tudja...