Eső

Esős napokon búskomor tekintetek
Közt pásztázok, de nem beszélgetek.
Egyet teszek csak, hallgatom a természetet.
Míg ő nem változik, addig mi százszor egy nap. Neki ritmusa van, ez a dolga.
Mi a részei vagyunk ennek a csodás dolognak.
Napfényt vet ránk, az őszi széllel új reményt hoz bölcsessége. Hallgatom az esőt, fürdik benne lelkem minden része.
Mindkettő örömmel tölt el, de más fajtával.
Az egyik vidáman lendít előre sugarával.
A másik megtisztít, türelemre, kitartásra int. Pihentet.
Különböző taktusai személyem minden kis furcsa részét megszólítják. Más nyelven, szívvel-szeretettel.
Én viszonzom egy mosollyal, kósza könnycseppel. Elmémben lévő vihar esővel épít lelkemben.
Megújult erővel állok, készen a napfényre.
Méltó vagyok fogadni ilyen szép tánc után
Már értelmet nyert a víz, a pára illata, nem érzem furán.