Péntek mindig az emlékek estéje

Mostoha élet, mondd miért kell ezt megélnem. Aki szeretek nincs velem. Szaggatja szívemet. Már rég túl van rajtam de nekem mégse megy mással. Elfelejteném de hogy tehetném ha minden napomban bennem erősen él a sok emlék. Bármerre nézek mindenről ő jut az eszembe. Történetek villannak be, látom magam előtt mindezt. Párnámon a húzat együtt vettük aznap közelebb kerülő estén. Sok év színe a huzatomnak még szép! Ahogy az esték emlékei bennem olyan erősen él. Elképzelem ahogy mással boldogan él. Nem fáj csupán elképzelem boldog lehet-e nélkülem. Miért érzem úgy hogy ha látszólag minden szép. Este hiányzom ha párnára hajtja fejét. Csendben belül sírni mernék de az ész elfojtja még. Bármit teszek ha jó is a kedvem a gondolatok vele újra erősödnek estefelé.Sírni tudnék, talán könnyebb lenne , nem fájna a pillanat , ami marja lelkem. Kell, hogy valami történjen, hogy szebb legyen, jó legyen, mindkettőnknek.Talán ő mégis boldog de nehezen hiszem el. Nem lehet. Nem tudom elhinni. Vagy csak erre vágyom ezért érzem így. Mindent megpróbáltam hogy elfelejtsem, de nem megy. Nem tudom! Nem. és Nem. Sok rossz megannyi jó volt a szerelmünk során mégis utunk sorra egymáshoz visszatalált. Sírni tudnék, talán könnyebb lenne , nem fájna a pillanat , ami marja lelkem. Kell, hogy valami történjen, hogy szebb legyen, jó legyen, mindkettőnknek.A sok együtt töltött szenvedélyes órákat, nem pótolhatja más. Magasabbra elképzelni a szárnyakkal repülni, csak vele tudnám. írni tudnék, talán könnyebb lenne nem fájna a pillanat ami marja lelkem. Kell, hogy valami történjen hogy szebb legyen. Csók kedves