Dajdaj

Mikor anyám nem szeret,de nem szeret,
Mert én vagyok ki a múltjára emlékeztetem.
Akkor hasad,de hasad meg az én szívem,
Mikor a párom nem szeret,de nem szeret,
Akkor elveszi,de elveszi a lelkemet.
Hát valaki mondja meg,mi lesz velem?
Mert családom sincsen már nekem.
De összerakom én a szívemet,vissza kérem az én lelkemet.
Egy életem van én nekem,
Vigye el a holló, az énekem.
Ha fájni fog, csak nevetek,
Nem fogjátok látni, hogy szenvedek,
A könny az arcomon, csak esőben pereg,
Nincs mit tenni,hát én elmegyek.
Szép vidékre,virágos rétre,hallgatni a fecske éneket.
Talán ott majd egyszer,rám talál,az igaz szerelem,
Talán ott majd egyszer,anyám őszintén nevet.