Lajoskomárom

Van egy hely, mélyen a föld alatt,
Lajoskomárom rejtekén, ahol a bor patak!
Testvér a kézben, pohár a szájban,
Pincepatkányok vagyunk, mindennel szemben állva!
Pincepatkányok, a föld alatt élünk,
Bor és dal mellett mi mindig nevetünk!
A hordók mélyén az igazság lapul,
Barátságunk soha nem fogy el, mert az bennünk megmarad!
A szőlőtőkék közt az élet dübörög,
Együtt nevetünk, amíg a pincék zúgnak!
Nincs olyan akadály, mit át ne törnénk,
Lajoskomárom éjjel mindig ránk vár még!
Pincepatkányok, a föld alatt élünk,
Bor és dal mellett mi mindig nevetünk!
A hordók mélyén az igazság lapul,
Barátságunk soha nem fogy el, mert az bennünk megmarad!
Hegyek fölött a nap lemegy,
De mi akkor ébredünk fel igazán!
A pohár koccan, a szívünk dobban,
Mert mi vagyunk a pince mély királyai!
Pincepatkányok, a föld alatt élünk,
Bor és dal mellett mi mindig nevetünk!
A hordók mélyén az igazság lapul,
Barátságunk soha nem fogy el, mert az bennünk megmarad!
És ha egyszer véget ér az éj,
Emlékeink örökre égnek a tűzben!
Pincepatkányok sosem hagynak cserben,
Lajoskomárom a szívünkben él örökre, végtelen!