Szívemen zúzmara

Szemem sarkából figyelem a tájat,
zúzmara lepte be a fűszálat!
Didereg a testem, hideg szellő érintett meg!
Távolról kutya ugat, már a varjak itt kárognak!
Beleszippantok, s fújom a füstöt,
összerezzenek, talán kicsit fázom!
Még ezt kibírom!
Itt van, már érzem, jönnek a hidegek!
Fagyos reggelek, melyet nem szeretek!
Melegíts meg,
igen, de szeretném!
Most nem fázna a testem,
lelkem is melengetnéd!
Fújom a füstöt, s odagondollak,
karod ölel, szád meleget ad!
Hiába a gondolat, ha nem érezlek,
karikát fújok, s a szempárt magam előtt látom!
Nyár volt, meleg, sütött a nap,
elmúlt az ősz, itt a tél a kertek alatt!
Ugatnak még a kutyák,
a varjak egyre hangosabbak!
Szürkülő napok, homályos a táj!
Ébredni kellene, szemeim törlöm már!
A füst csalta könnyem elkenem,
csak a füst volt, bizonygatom!
Hűvös szellő arcon csapott!
Ébren vagyok, ébren vagyok