Az idő

Múlik az élet, idő szalad,
azt gondolod, helyben marad?
Fiatal vagy, mindenen nevetsz,
és az időt nem értékeled.
Múlik az élet, gyermeked lessz,
kacajból erőt merítesz.
Két szemedben öröm ragyog,
körülötted gyermek csacsog.
Múlik az élet, de így van jól,
bánatot tarol az utadból.
Begyógyítja a sebeket,
szívedet betölt a szeretetet.
Múlik az élet, mért állna meg?
Előtted sok szép emlékkép pereg.
Őszbe vegyül már a hajad,
ne ostorozd sose magad!
Múlik az idő, tested sajog,
a gyermeked neked gagyog.
Huncut szeme reád pillant,
derékfájásod elillan.
A múló perc áldott legyen,
az élet, sok szépet terem.
Éljünk hát a pillanatnak,
mígnem angyalok takarnak.
„Öregember, nem vénember”
az ideje eljön egyszer,
de a lelke gyermek marad,
csak az idő, ami szalad!