Időfolyam

[intro]
[verze1]
Az idő folyó csendben indul el,
forrása a vágy a szép szerelem
az így kapott élet még álmodó
igaz, gyermeki és csodálkozó
[verze2]
később már eltűnik a part,
Ahogy a folyó vihart kavar
sodródunk, visz a folyam
kétségek közt hangtalan
[interlud]
[verze3]
Az idő gyorsul, mint szélben a pára,
Futunk előre, de hová, hiába.
Körülöttünk minden elsuhan csendben,
A pillanatok szétfoszlanak menten.
[verze4]
az időfolyam gyorsan megszűnik
az élet a sötét óceánba bukik
minden mozdulat, eltűnik már,
majd néha emlékeznek ránk
[interlud]
[verse5]
Csak a csend, csak a mély, csak a vég.
Az idő folyója ott végleg megpihen,
eltűnik benne az élet, a láng leég
Mert az óceán mindent eltemet.
[outro]