Szavak

Szavak!
Kimondjuk őket, s jólesik!
Érzéseink szavakba öntve
lelkünk súlyát enyhítik!
Ha fájt, megnyugszol,
vagy még jobban hasít beléd!
Érzések, feledni kellene, nem kimondani!
Ha múlik, haladsz előre!
Ha érzed és tépelődsz, fogva tart örökre!
Engedni kell szabadjára,
mint egy apró madarat!
Ki kell engedni a kalitkából,
mert a szárnya vinné messze!
Röpülne az égen szabadon!
Nyisd hát ki a kalitka ajtaját,
s érezd a friss levegőt, a szellő szárnyán szállj!
Nehéz lesz, de megtanulod, maradj szabad!
A lélek, a szív érzi majd, mi a gyógyír, mi az, mi segít,
s nem visszatart!
Keresd meg a dallamot,
melyen ringatózva, boldogan szállsz a magasba!
Dúdold magadban csendben, ha kell, ordítsd,
de egyet nem feledhetsz!
A madárka a kalitkát hatalmas ívben elkerüli!
Az ég az ő otthona!
Bezárva szárnya elernyed, s lehull a porba