Lyrics
Volt, hogy könnyebb lett volna feladni,
A sötétben a fényt nem látni,
De minden lépés tanított valamit,
A fájdalommal együtt erősödtünk mi.
Az álmok messze, mint a csillagok,
De mindig visz egy belső hang, hogy merre fog,
És ha a szél szembe fúj, én nem hátrálok,
Mert tudom, a végén én állok ott.
(Refrén)
Rögös úton járunk mind,
Néha tévúton vagy vakon a hídon,
De ha hiszel, a cél felragyog,
Mert a nehéz út vezet az égbolton túl, oda, hol boldog vagyok.
(Verze 2)
A könnyű úton semmi nem marad,
De a rögös út adja a szabad utadat,
Minden esés felkészít arra,
Hogy állj fel, ha az élet újra viharba sodorja.
A sebekből lett a páncélom,
És tudom, hogy megérte minden fájdalom,
Mert most már látom a célt tisztán,
Ez a harc tett azzá, aki igazán.
(Refrén)
Rögös úton járunk mind,
Néha tévúton vagy vakon a hídon,
De ha hiszel, a cél felragyog,
Mert a nehéz út vezet az égbolton túl, oda, hol boldog vagyok.
(Híd)
Minden küzdelem egy újabb lépés,
Minden nehézség egy rejtett remény,
És bár a sebhelyek örökké megmaradnak,
Ezek visznek el oda, hol szárnyak várnak.
(Refrén)
Rögös úton járunk mind,
Néha tévúton vagy vakon a hídon,
De ha hiszel, a cél felragyog,
Mert a nehéz út vezet az égbolton túl, oda, hol boldog vagyok.
(Outro)
Rögös úton, de szabadon,
Az álmaimért harcolok, tudom,
Ez az út az enyém, és nem fordulok vissza,
A végén én leszek az, aki igazán hisz ma.