ősz

[intro]
[verze1]
Ott álltak mikor meghalt a nyár,
ott akkor a nap is másként járt,
A levelek, csendben hulltak le,
és a földre borulva sírtak vele
[verze2]
Ruhájuk tarka szövet volt még,
De az ég hirtelen sötétbe öltözék,
Az első hűvös fuvallat ott suhant át,
S a fák lombja gyászruhává vált.
[chorus]
a sok fuldokló lomb lehull,
Mélység mossa múlt nyomát.
az őszi szél már nem vadul
lassan csorog a csend tovább.
[verze3]
A fények fakulva búcsúztak az égtől,
fázós madaraknak üzentek délről,
Ott álltak mind, és némán figyelték,
Ahogy elcsendesült a nyár végképp.
[verze4]
Most már az őszé minden lélegzet,
A föld selymes köddel rejteget
De mégis ott, ahol a nyár pora pihen,
Az Élet lüktet titokban, csendesen.
[chorus]
a sok fuldokló lomb lehull,
Mélység mossa múlt nyomát.
az őszi szél már nem vadul
lassan csorog a csend tovább.
[outro]