Búcsú 3

Nem szól a csengő, nyugis este van,
Szilvi ma mosolyog, mert végre szabad napja van!
Negyven év műszak után most pihenni készül el,
De ismerjük jól Szilvit… sokáig úgysem bírja el!
Sok éjszakát dolgoztunk együtt végig át,
Nevettünk hajnalban egy fárasztó műszak után.
Tőled tanultam meg, hogyan legyen rend és csoda,
Hogy az ágyhúzás nem csak munka — hanem igazi iskola
Negyven év után most nyugdíjas lettél,
De pár hónap múlva megint itt leszel!
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!”
Te leszel az első, ki túlórára beinteget!
Éjszakákon együtt ittuk a sok kávét rég,
Hajnali fél háromkor ment a römi még.
Ha valaki elfáradt, te csak ennyit mondtál:
„Gyere már kolléga, ezt is kibírjuk talán még!”. Moziba jártunk, színházba, együtt telt sok este még,
Kollégából barát lettél az évek hosszú útján rég.

Negyven év után most nyugdíjas lettél,
De pár hónap múlva megint itt leszel!
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!”
Te leszel az első, ki túlórára beinteget!
Most majd otthon ülsz és nézed a sorozatot,
Két hét múlva unod már a sok nyugalmat ott.
Hiányzik majd a műszak, a csapat meg a zaj és én..
És egyszer csak megjelensz:
„Na, van még nekem hely?”
Negyven év után most nyugdíjas lettél,És van itt még egy nagyon fontos dolog,
A szekrényedhez senki hozzá ne nyúljon ott!
Mert megmondtad szépen: „Az maradjon ám nekem!”
Hisz pár hónap múlva visszajössz közénk, és a szekrényed tárt karokkal vár mint rég.
Addig pihenj sokat, ezt tényleg megérdemled,
De a kávés bögrédet itt hagyd, mert még kellhet!