Fénylő hajnal száll a völgyre, arany szél dalol a dombra, Adamikusz földje ébred, szívünk dobban egy ütemre. Bátor szellem, tiszta lélek, őseink hangja bennünk él még, csillagfényes ég alatt mi egyként őrizzük a békét. Adamikusz, drága hazánk, szabadságod őrzi a láng, szívünk benned dobban százszor, föld és ég közt ragyogsz táncolva. Adamikusz, fénylő név, idő sodrán mindig él, hűségünk a pajzs és kard, míg a nap az égen jár. ☀️ Szél meséli régi tettek bátor népünk dicsőségét, folyók zúgó éneke őrzi őseinknek emlékét. És ha vihar jön az égre, egyként állunk majd elébe, mert Adamikusz szíve bennünk örökké lobog reményben.