Ahogy egy út királya

Ahogy egy út királya


Az évek úgy sorolnak, hogy közben elsodornak. Észre sem vesszük, hogy 
már túl rövid az út.
A napok mámorában, megszokott út porában, nyomokat hagyunk
és még sincs visszaút.

Hogy hová tartunk, mindenki tudja. A kezdet egyben a majdani vég.
A semmi újra… Mégsem lesz furcsa. Tán csak az elmúlt,
számtalan év.

Elmentél búcsú nélkül, itt hagyva menedékül, számtalan hangban ezernyi csodát.
Ahogy egy út királya, ki karjait kitárta, és abban ott volt az egész világ.

Mi itt maradtunk egy kicsit árván. A zenész elment, az idő nem állt.
Az égi színpad koncertre készül. Fuvolát hangol egy örök barát.