歌詞
Figyelj… most tényleg figyelj…
mert nem csak a hírek hangosak…
hanem a csend is.
[1. verze]
Reggel a nap még ugyanúgy felkel, mint régen,
de valahogy fáradtabb a fény a vidéken.
A folyó tükre zavaros, nem látom az alját,
és a szél is köhög, mintha elhagytuk a hangját.
A fák alatt egy árnyék sincs már olyan hűvös,
a madárdal ritkább lett, mintha félne a jövőtől.
És kérdezem magamtól: “Ez így normális?”
Vagy csak megszoktuk, hogy a baj is… hétköznapivá válik?
Mondd, te is érzed, hogy valami reped?
Mintha a világ szélén kifoszlana a kép.
Nem egy bolygó roppan…
hanem a mi holnapunk.
Figyelj! Figyelj! Hallod a Föld szívét?
Dobban még, de egyre halkabb a ritmus, mint a mesék.
Figyelj! Figyelj! Mielőtt csend lesz már,
ne az legyen a tanulság, hogy “bárcsak” — későn kiált.
[2. verze]
A tenger tele könnyel — és nem csak a sós víztől,
műanyag csillagok úsznak benne, mint rossz jelzőtűz.
A város füstje felhőt varr az égre,
és a gyerek kérdez: “Miért nincs több hó a télbe’?”
És mi felnőttek okosak vagyunk… papíron.
Közben a szemét nő, mint a kifogás a szavainkon.
Mindig “majd holnap”, “majd ha ráérünk”, “majd egyszer”…
A Föld meg csak néz: “Meddig bírod még, ember?”
Nem haragszik — csak fogy a levegő,
és a türelme nem végtelen erő.
A természet nem bosszút áll…
csak számlát küld.
Figyelj! Figyelj! Hallod a Föld szívét?
Dobban még, de egyre halkabb a ritmus, mint a mesék.
Figyelj! Figyelj! Mielőtt csend lesz már,
ne az legyen a tanulság, hogy “bárcsak” — későn kiált.
Nem kell hősnek lenni… csak végre embernek.
Nem kell tökéletesnek… csak észrevenni, mit tesznek
a kicsi dolgok — a “mindegy” mozdulatok,
amikből összerakjuk a jövőt… vagy a romokat.
— Kié a Föld?
A miénk.
— Ki védi meg?
Mi védjük.
— Mikor?
Most. Most. Most.
Figyelj! Figyelj! Hallod a Föld szívét?
Még dobban — és amíg dobban, addig van miért.
Figyelj! Figyelj! Fogd meg a holnapát:
egy fa, egy szó, egy tett — és már nem ugyanaz a világ.
Figyelj! Figyelj! Ne csak beszélj róla,
mert a Föld nem dekoráció — az otthonod volna.
Figyelj! Figyelj! Mielőtt csend lesz már…
csináljunk olyan jövőt, ahol a gyerek is mosolyog rád.
Figyelj…
mert a Föld nem kér sokat…
csak azt, hogy végre…
ne felejtsük el.
音楽のスタイル
Style prompt: “Emotional rock anthem, Hungarian lyrics, 78 BPM, 4/4, minor key, piano + electric guitar, big drums, wide chorus backing vocals/choir, cinematic strings, massive chorus, dramatic build,