[Verse 1] Megjöttél csendben Mint egy vasárnap Kávéillattal ültél mellém Nem kérdeztél semmit Csak rám néztél hosszan Mintha mindig is itt lettem én
Még bennem zúgott minden régi zaj Te meg csak mondtad Hogy maradjak már Egy félmosollyal tetted könnyűvé Azt Ami eddig mindig fájt
[Chorus] Úgy szeretlek Ahogy vagy Minden furcsa szokásoddal együtt Nem kell több Csak ez a nap Hogy a két kezedben legyek végül Nem kell másik változat A hibáiddal vagy nekem kerek Úgy szeretlek Ahogy vagy Mert így lett teljes az Ami bennem remeg
[Verse 2] Elhagytam régi Kopott álmaim Az ajtó előtt hagytam a múltam Te összeszedted Szépen elraktad Mondtad: „ez is te vagy Ne bújj el tőlem túl nagy zajban”
Nehezen hittem Hogy maradsz akkor is Ha néha eltűnök saját fejemben Te meg behozol egy takaróval És rám teríted a csendet este
[Chorus]
[Bridge] Mi lenne Ha egyszer elrontanám nagyon? Te nevetve mondod: „újrakezdjük Tudod” Nem számolod Hányszor estem el Te számolod Hányszor fogtad a kezem el
[Chorus]
音楽のスタイル
Warm Hungarian pop-soul ballad in the vein of early-2000s R&B; tender piano foundation with subtle Rhodes, soft live bass, and brushed drums. Verses stay intimate and conversational, letting male vocals sit close and breathy; chorus lifts with lush backing harmonies, strings swells, and a more open, belted delivery. Bridge introduces a key change feel with rising pads and a simple guitar line, then drops back to a stripped piano-and-voice outro for maximum emotional hit.