歌詞
Gyűlünk mind, ahogy az évünk véget ér,
Fény lobog a szemünkben, nem a tétlen tél.
A konyhában illat száll, a kinti hó esik,
Még ma éjfél előtt, az idő eltelik.
A nagymama mesél, apu nevet hangosan,
Itt minden emlék él, a szívünk meglágyul van.
Mert a család melege a legnagyobb ajándék,
Mely átölel minket, mint puha takarék.
Csendül a pohár, szól a régi jó barát,
Felidézzük titokban a közös elmúlt nyarat.
Elröpült a sok óra, a munka, s a baj is,
De itt vagyunk együtt, s ez a lényeg, ha hiszed, ha viszed.
A távoli rokon, ki ma hozzánk utazott,
A mosoly az arcán, mit tegnap is ragyogott.
Mi összetartozunk, legyen bárhol is a sors,
Ez a háló a védelmünk, az életünkben forrás.
Refr.
Fény lobban a szemünkben, ez a szent óra,
Együtt a család, s az öreg jó baráta.
Átlépünk most a küszöbön, mi újra kezdődik,
A remény tüze ég, ahogy a pezsgő szikrázik.
Újra ébred a hit, hogy minden jó lesz,
Boldog Új Évet, ez a perc feledhetetlen lesz!
Kéz a kézben várunk, már csak néhány perc az óra,
Halljuk messze zúgni a szilveszteri szóra.
Számolunk vissza lassan, minden szám egy gondolat,
Ami hátra van, és ami majd ránk vár holnap.
Nem nézünk most hátra, csak a jövőbe tekintünk,
Tiszta lappal indulunk, a félelmünket legyűrjük.
Az ígéretek fényében, a pezsgő buborékján,
Álmodjuk az új évet, egy boldogabb hajóján.
Negyedik Versszak:
Új esztendő jön, ez a pillanat a miénk,
Köztünk van a szeretet, a soha véget nem érő fény.
A barátok ölelnek, a család csókot küld,
Boldogságot kívánunk, mindegy, mit is rejt a zöld
Tavasz, a forró nyár, az ősz meg a téli hó,
Együtt maradunk mindig, mert így volt és így lesz jó.
Éljük meg a percet, kiáltsuk világgá bátran,
Boldog Új Évet Mindenkinek, ezen a szent éjszakán!
Refr.
Fény lobban a szemünkben, ez a szent óra,
Együtt a család, s az öreg jó baráta.
Átlépünk most a küszöbön, mi újra kezdődik,
A remény tüze ég, ahogy a pezsgő szikrázik.
Újra ébred a hit, hogy minden jó lesz,
Boldog Új Évet, ez a perc feledhetetlen lesz!