歌詞
A falu végén él egy legény, úgy hívják, hogy Laci, Reggelente végigjárja kertje minden zugait. Szilvafákat metszeget, míg hajnalpír ébred, Ágak között fütyörészik, dallam cseng az égen. Refrén Hej, Laci, kertészlegény, falu végi csodabogár, Fája, virága mind rá hallgat, amerre jár. Kavicson kopog a lépte, körülötte él a táj, S a falu végén Laci kertje csodát csinál. hány karakter ez a vers ? Délután már üst mellett áll, szilvalekvárt kavargat, Gőzölgő, édes illat száll, betölti az udvarát. Aztán egy korty pálinkával jókedvére koccint, „Egészségre!” — mondja nevetve, s még a nap is mosolyint. Hej, Laci, kertészlegény, falu végi csodabogár, Fája, virága mind rá hallgat, amerre jár. Kavicson kopog a lépte, körülötte él a táj, S a falu végén Laci kertje csodát csinál.
Barackfákat locsolgat a langyos esti fényben, Nedűjét iszogatja, s dal fakad a szívében. Körtefákat alakít, hogy szebben nőjenek, S már tudja is, hogy ősszel mennyi körtepálinka lesz. Híd Mikor az üst alatt a láng halkan serceg, pattog, Laci ott áll, s pálinkát főzöget a hűvös alkonyattól. Csillagfényes éjszakában kupája újra koccan, S a kertben minden élőlény Laci dalát mondja halkan. Hej, Laci, kertészlegény, falu végi csodabogár, Fája, virága mind rá hallgat, amerre jár. Gazdag kert és jó szüret vár, ha vele jár a nyár, S a falu végén Laci kertje mindig csodát csinál.