歌詞
Cím: Árnyékban Táncoló
(1. Verze)
A tükörben nézek, de nem látom magam,
Csak egy árnyékot, kit már elárult a hatalom.
Az arcod mosolygott, a szavak édesek,
De a mélyben tudtam, a pengék élesek.
A bizalmam volt az utolsó kis bástya,
De te kártyavárként döntötted le, gátlástalan gazda.
Most minden csendben kong, a szív csak lüktet félve,
Mert a kétszínűséged belemart a lélekbe.
(Refrén)
Árverésre bocsátottál, olcsón adtál el,
Egy játékszer voltam, ki a sorsnak felel.
Kihasználásból szőtted az életed,
Érzéketlen szívvel, mit nem érint a rettegés.
Jéghegy tetején állsz, hideg és éles,
A hátamon a szúrás, a sebhely mély és véres.
Árnyékban táncoló, ez a te végzeted,
Mert a szíved helyén csak kő és üresség terem.
(2. Verze)
Emlékszel még arra, mikor még emberszámba vettél?
Vagy csak a haszon volt, ami éltetett, s szédítettél?
A szavak csupán festék, a fogadkozás por,
Mert a lényeged csupán a haszonleső modor.
Én adtam a tüzet, te melegedtél nála,
Aztán a hamut szórtad a tiszta pillanatra.
Nincs bocsánat többé, nincs visszaút, csak seb,
Az igazság lángja bennem ég, mint forró csepp.
(Refrén)
Árverésre bocsátottál, olcsón adtál el,
Egy játékszer voltam, ki a sorsnak felel.
Kihasználásból szőtted az életed,
Érzéketlen szívvel, mit nem érint a rettegés.
Jéghegy tetején állsz, hideg és éles,
A hátamon a szúrás, a sebhely mély és véres.
Árnyékban táncoló, ez a te végzeted,
Mert a szíved helyén csak kő és üresség terem.
(Híd)
És eljön a nap, mikor a maszk lehull,
A sok hazugság mögött a végzet felkelt.
A magány ölel át, a pénz nem vigasztal,
Mert a legdrágább kincset dobtad el, egy hűséges társat.
És akkor majd érzed, milyen az igazi hideg,
Mikor a kihasználás nem ad, csak elvesz, de kinek?
(Refrén)
Árverésre bocsátottál, olcsón adtál el,
Egy játékszer voltam, ki a sorsnak felel.
Kihasználásból szőtted az életed,
Érzéketlen szívvel, mit nem érint a rettegés.
Jéghegy tetején állsz, hideg és éles,
A hátamon a szúrás, a sebhely mély és véres.
Árnyékban táncoló, ez a te végzeted,
Mert a szíved helyén csak kő és üresség terem.
(Outro)
Kő és üresség...
Csak kő... és üresség...