歌詞
Sötét az éj, sötétek most a csillagok,
a kicsinyke fények nem égi lámpások,
éjszakai zajban sötétség most az úr,
mert sötétnek leple a fényre ráborul.
Sötétben bolyong kit fényesség alkotott,
sötétség a fényben mégis elvakított,
fogoly lett fényesség, mely vezetni tudná,
egyetlen kis sugár, mely utat mutatná.
Ködös sötétség a világot hódítja,
bebújik házakba, az utcákat borítja,
befészkelt emberbe, lakik a szívekben,
szeretetnek fényét elfojtja lelkekben.
Ilyen volt sötétség olajfák csendjében,
bujdokolt a gonosz sötétség leplében,
árulás csókjával jelölje meg Embert,
szeretet pecsétje törje meg a csendet.
Mégis vesztett aztán gonosz sötétsége,
felragyogott Húsvét fényes dicsősége,
Vasárnapi hajnal sötétet elűzte,
sötétség hatalmát Szeretet legyűrte.
Időnként sötétség új erőre kaphat,
gonosz ravaszsága ilyenkor hódíthat,
sikerének titka ember gyengesége,
reménységünk mégis keresztnek a fénye.
音楽のスタイル
Latin Folk, Anger, Vocal Fry, 60-80 BPM