歌詞
[1. Versszak]
Van egy ember, csendben áll,
Szava ritka, de mindig talál.
Mosolya nyugalom, mint egy dal,
A lelkében tavasz van, sose hal.
Nem kér semmit, de mindig ad,
Szívéből épít hidakat.
Ha fáj az élet, ő marad,
És erő lesz abból, ami szakad.
[Refrén]
Ez a dal most Daniról szól,
Arról, aki mindig jót gondol.
Aki nem kér fényt, csak hozza el,
Mint csillag az éjben, csendesen, de elég erővel.
Ez a dal most Daninak száll,
Mert a szíve egy tiszta világnál is szebb talán.
Ha néha kételkednél magadban,
Emlékezz: így szeretünk mi mindannyian.
[2. Versszak]
Láttam, ahogy némán küzd,
Nem panaszkodik, csak előre tör.
Olykor elfárad, de nem dől el,
Ő az, ki másért is mindig felkel.
Néha azt hiszi, nem nagy dolog,
Amit tesz – pedig az csillagok között ragyog.
Ha mindenki máshol nézne szét,
Dani akkor is értéket teremt – észrevétlen még.
[Refrén]
Ez a dal most Daniról szól,
Arról, aki mindig jót gondol.
Aki nem kér fényt, csak hozza el,
Mint csillag az éjben, csendesen, de elég erővel.
Ez a dal most Daninak száll,
Mert a szíve egy tiszta világnál is szebb talán.
Ha néha kételkednél magadban,
Emlékezz: így szeretünk mi mindannyian.
[Híd – halkan, bensőségesen]
És ha majd egyszer elfogynak a szavak,
Ez a dal őrzi meg a pillanatokat.
Mert amit te adtál – az több mint szó,
Az otthon, a béke, a biztos jó.
[Záró refrén – puhán, de erővel]
Ez a dal most Daniról szól,
És mindig itt lesz, míg a szívünk dobog.
Nem kell hangos, nagy csoda,
Te vagy az, aki igazi – jóban, rosszban, önmagadban.