Tébolyult világban haldoklik gondolat, Változott az ember, öröme nem maradt. Gyűlölet a vágya, fürdik gyűlöletben, Tudatlan emberként, édes bűvöletben. Teremt új világot szabadság nevében, Igazságot hirdet hazugság leplében. Természeti törvényt újra írogatja, Világnak a rendjét ezzel felforgatja. Ellenséget keres, megtalálja bölcsben, Háborúkat gerjeszt az éltető csöndben. Hatalmat szeretne a mindenség felett, Gonoszság uralmát a szeretet helyett. Reményem mégis hogy, győzni fog a jóság, Pokolnak tüzében elbukik gonoszság. Az élet szépségét ember megtalálja, Szeretetnek hídján élet boldogságra. Talán eljön idő, talán nem késő még, Visszatalál oda, honnan tévedett rég. A fény felébreszti, elindul feléje, Szeretet örömét naponta megélje.