歌詞
Az idő homokján lépkedünk,
Lábnyomaink lassan eltűnnek.
Rendből káosz születik,
Az élet csendben felbomlik.
(Refrén)
Entrópia, az árnyak között jársz,
Mindent lassan magadba zársz.
Törvény vagy, mit senki se hág,
A rend a semmiben oszlik szét, tovább.
(2. versszak)
Csillagok fénye halványul,
Világok szíve elcsitul.
Minden út a széthullásba visz,
A végzetünk egy néma sír.
(Refrén)
Entrópia, az árnyak között jársz,
Mindent lassan magadba zársz.
Törvény vagy, mit senki se hág,
A rend a semmiben oszlik szét, tovább.
(Bridge)
Egyensúly nincs, csak illúzió,
A rendszer végül széthulló folyó.
Hiába építünk, hiába várunk,
A végső csend az, amit találunk.
(Outro)
Légy része a múló pillanatnak,
Öleld át a vég elkerülhetetlen arcát.
Mert a semmiben ott van a kezdet,
És a káosz a rend végső üzenete.