歌詞
Porszem vagyok, mit szél terelget,
Porszem a végtelenségből, a Teremtőből,
Belőled, Uram, az örök Mindenségből.
Angyalok szárnyaival járok,
Félve tekintek Rád, ki oly kegyes,
Mint senki más, úgy szeretsz.
Áldj meg, ó, Uram, s neved hirdetem,
Míg itt a porban tisztulok s leszek.
Hogy a szél hozzád sodorjon újra végtelenbe.
Maradjak még kicsit, hogy gyémánt legyek,
S majd ott ragyogjak Néked,
A földi portól megtisztuljak, s bűneimtől,
Sírni már tudok, de nevetni még nem,
De úgy szeretnék, bocsáss meg nékem!
Megfürödnék a végtelen tengerében,
Hol várnak engem már enyéim...