歌詞
Úgy születtél,
hogy arra jártak,
attól növekedtél,
mit beléd vájtak.
Az eső mosott,
a nap szárított,
lábak hagytak nyomot,
bár ez sose számított.
Hisz te voltál a Fő,
a mindent körbeölelő.
A messziről jövő,
s a lassan tovatűnő.
Ezreknek lettél szolgálója,
élő és holt érintések hálója.
De a felhők jöttek s szálltak,
és a cipők továbbálltak.
Ráncos bőröd megrepedt,
senki nem élt nélküled.
Hosszú utad itt megrekedt,
szellemek állnak most veled.