歌詞
[Verse]
Ezüst fényben úszó hold alatt,
Az ablakomból nézem a naplementét.
Te voltál az egyetlen igaz út,
De most a messzeség téged elragadt.
[Verse 2]
A régi pajta csöndje most magány,
Az erdő is halkan susog, emlékedet hozva.
Minden út, amit együtt jártunk be,
Most üresen tátong nélküled, mint a vadon.
[Chorus]
Hiányzol, mint a csillagos ég a felhőtlen estén,
Hiányzol, szívem minden dobbanása téged keres.
Hiányzol, ahogy a folyó a tengerbe ömlene,
Hiányzol, mint a szél, ami a hegyeket szelídítené.
[Verse 3]
A verandán ülve a hintaszékben,
Minden nesz most rólad mesél.
Azt az estét nem feledem soha,
Mikor utoljára mondtad: szeress, ne félj.
[Verse 4]
A régi gitár hangja már csak sír,
Minden akkordban ott lapul az árnyék.
Te voltál a dalom, a legszebb dallam,
Most minden hang csak suttogó emlék.
[Chorus]
Hiányzol, mint a csillagos ég a felhőtlen estén,
Hiányzol, szívem minden dobbanása téged keres.
Hiányzol, ahogy a folyó a tengerbe ömlene,
Hiányzol, mint a szél, ami a hegyeket szelídítené.