歌詞
Emlékszem rég,kis gyermek ként,négyen voltunk testvérek,de legidősebbnek érkeztem én.Nem volt kiváltság egyikőnkkel sem,csak ahogyan teltek az évek megváltozott minden.Felébredtem az álmaimból,és a cél amit kitűztem,már nem volt sehol.Nem a kitartás hiánya okozta az utamról az eltévedést,hanem az hogy gyorsan felkellett nőni,mert ezt várta el a családomban tőlem mindenki!Mégis ahogyan itt ülök,és azon gondolkozom,hogy mit tehettem volna más ként,ugyan azokat tenném meg és ezen az úton haladok.Úgy tűnik velem a sors nem volt kegyes,hiszen mindent megtettem,mégis azt értem el,hogy senki sem értékel.Lassan késő már,és minden hiába valóak ezek a gondolatok,be kell látnom,hogy öregségemre egyedül maradok.