Szerelem

Ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol.
Látlak, és hiányzol.
Látlak,és hiányzoooool!
Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol.
Megcsókollak, és közben mégis hiányzol.
Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.
Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még.
Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még.
Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz.
Hiába mohó ölelés, szeretkezés, csók, elfáradok és elalszom, de amikor felébredek, megint hiányzol.
Az "enyém vagy" érzése csak egy átsuhanó pillanat élménye. Nem lehetsz örökké az enyém, és én se a tiéd, ezért mindig sóvárgunk egymásra.