Őszi elmúlás

[intro]
[verse1]
szürke ködbe nyúlik el a reggel
fénysugár játszik sárga levelekkel
lassan hull a lomb, aranyba merülve
földre ér, visszatér és eltűnik örökre
[verse2]
lassan kúszik a nap az égre
szürke köd vár megváltó szélre
a tél nesze közelít, még óvatos
de a hajnal hideg ujja már fagyos
[refrén]
az ősz ruhája színekben pompázik
de a ruha mögött, a halál vadászik
tort ül az idő, csalóka csendes ünnepély
A földön az elmúlás mindent lecserél
[verse 3]
színes levelek hullanak, mint a könnyek
a fák mélyén, már a végzet gyökerez
A csalfa őszt azért látod szépnek,
Mert arany szineivel elrabolja a szíved
[verse4]
minden gyönyörű szinnel, csalfa revéllel
ködtáncos tarka őszi réttel
már cinkosan a közelgő halál üzen
a szomorú temetést enyhítve mindenkiben
[outro]