Hideg fal, gyors szív

[Verse 1]
Eltűntél, de a kijelző néma marad,
csak a kék pipa villog, aztán megint leszakad.
A kávé kihűl a párkányon, keserű a reggel,
Blahán a hetes busz csikorog, minden arc idegesebb.
Fárasztó az élet, ezt nem kell magyarázni,
de ha baj van, csak szólj, nem kell egyedül mászni.
Kabátot kapok, kulcs csörren, indul a járat,
a barátság nálam nem poszt, hanem mozdulat.
Nem ígérek csodát, csak ott leszek időben,
ha rád dől a város, én tartalak a földön.

[Chorus]
Ez a valóság, hideg fal, gyors szív,
ha mindenki eltűnik, én akkor is hívlak.
Ez a valóság, nincs rajta filter,
ha szólsz, már úton vagyok, ennyi a trigger.
Sötét az utca, de nem nyel el a zaj,
ketten visszük tovább, amíg reggelre vált.

[Verse 2]
Sötét a város, a házfal sótól fehér,
a szél végigkarcol, mint zsebben a rozsdás kés.
Nincsenek tavak, csak tócsák a járdán,
csikkek úsznak bennük, mintha flották lennének árván.
Kopár a tér, a tekintet penge, száraz,
a jóindulat itt néha luxus, nem alapkamat.
Elborul az elme, a hangerő felcsap,
valaki balhét árul, más nevetve gazdag.
A dühből műsor lett, reklám közben fogyasztják,
mások ego-házánál a saját lájkjukat számolják.
De nem adom el a lelkem egy olcsó poénért,
inkább melléd állok akkor is, ha fúj a szél.

[Chorus]
Ez a valóság, hideg fal, gyors szív,
ha mindenki eltűnik, én akkor is hívlak.
Ez a valóság, nincs rajta filter,
ha szólsz, már úton vagyok, ennyi a trigger.
Sötét az utca, de nem nyel el a zaj,
ketten visszük tovább, amíg reggelre vált.

[Bridge]
Most halkuljon el a tér, csak a lélegzeted,
mondd meg, hogy még élsz, nem kell több üzenet.
Nem kell hősnek lenned, nem kell kemény arc,
a repedés a betonban is utat mutat, ha harc.
Aki más baján mulat, annak üres a zsebe,
a nevetés mögött ott zörög a félelem benne.
Te csak nyisd ki az ajtót, én kopogok megint,
a város lehet fagyos, de nem fagyunk meg itt.

[Final Chorus]
Ez a valóság, hideg fal, gyors szív,
ha mindenki eltűnik, én akkor is hívlak.
Ez a valóság, nincs rajta filter,
ha szólsz, már úton vagyok, ennyi a trigger.
Sötét az utca, de nem nyel el a zaj,
ketten visszük tovább, amíg reggelre vált.

[Outro]
Ha rád dől a város, én tartalak a földön,
kulcs csörren, indulok — nem hagylak a ködben.