Grhouse

Messze a város, ahol születtem,
gyerekként felnőttem.
Az a város, amit szerettem olyan rég!
Távol a barátok, akik szerettek
idővel eltűntek.
Titkon várom, hogy velük lehessek én!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

Félek, változni már nem tudok,
úgy szeress amilyen vagyok.
ha kell, válassz másik csillagot,
ahol nem vagyok, ahol más ragyog!
A szívem hidd el úgy dobog,
ha a tied vagyok, mást nem akarok!
Ha kell, válassz másik csillagot,
ahol más vigyáz majd rád!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

messze a nyár, ami szép emlék,
veled együtt elmúlt rég!
A kabátokon hideg őszi szél fúj át!
Fázom és félek, hogy a tél jön el,
szerelmünk hó fedi el.
Lehet az én hibám, hogy végül így alakult!