Hiànyzol

Eljött az éjszaka, a könnyeimet iszom,
Arcomban feszül már minden kis izom.
Hol vagy már, kérlek, hova könyörögjek?
Ha neked hát nem, miért a többieknek röhögjek?

Repülnek a Teszlák, de piros hó nem esik,
Miért van az, hogy a dízel drága, mint ugyanúgy a rezsik!
Mondtad, majd szeretsz, ha a piros hó le esik,
Az engedélykéréseim várnak rád, csak a hibáidat lesik.

Adok egy esélyt hát keress fel újra,
Várok én még rád, de ne tekints a múltra, keress fel gyere, legyél a jövőm,
Legyél majd ki először veszi fel elhordott cipőm.