Fény

mikorra lesz hogy beérsz
Nap alá, hold mögé
csillaghullásban fürdőzve, ázó lombok
alatt
föllélegezve a hóból tiszta víz marad

mikorra érnek össze az utcák
mikorra érsz haza
fölbukva árból, kínnal tanulva
mit nem szabad

csak a verőérre tett újaddal
érzed a szívverésem
hallkabban veszed a levegőt
átkelve jégverésen

tűzfalakon, fekete sáron
minden rossz álmon
végre megöllesz és azt súgod
csak te vagy az evilágon

mikorra lesznek új hajnalok
új éjszakák új nappalok
fénnyel ázva, súlytalanul
átszitálva, por és hamu

fénnyel
álmodva
fénnyel
eltelve fénnyel
megáldva fénnyel

fénnyel
álmodva
fénnyel
ébredve fénnyel
megáldva fénnyel