Reqiem

varázsolj, ártatlanul szorít a fény
csukott szemem mögött
pontokat képzelek arcod helyén
foltok, a nyakamon kender kötél

párosodj, egysuerű gyilkosok járnak
morzejelekkel üzennek, hívnak
csontporlik, rozsdamarta árnyak
az utolsó úton állnak, sírnak

pedig a kártya nem ezt mondta
valami madárrajjal repülnék hogy megmentselek
pedig a zaccból jobb sorsot mondtak
vak jósok kopognak, mint gyöngyszemek

kapkod a lábad, fuss el velem
öklend a föld vissza, nehezen enged el
csupaszít, vakaródzik, viszketek
holtak alszanak éjji álmot szívemen

most, máskor, most - soha
ez az utókornak mámora
ez az utóhangok erdeje, mákonya
csontpor, húspor zápora

rekviem hangok és zaj
rekviem talán megmar
rekviem talán szép lesz
ez az utolsó dal, rekviem