Ima

„A harag és a csend regölése”

Bebalzsamozott fasszal Heródes istene —    
árnyak közt forog, csontok közt hallgat,    
Faszom legyen a -sírbaeresztő kötele    
mely a csendet feszíti, mint a sötétet a nappal.

Faszom legyen a -szoptatós dajkája    
ki ringatja a múlt köveit, esővert utcán    
Máriás huncut kurva az az ég,    
mely lecsap a hajnalra, visszahúzva derengő fényét döglött -faszmadarakra.

A kutyák veresagár faszát,    
ki üvölt a temetők árnyán,    
Basszák mára holtat az -anyjuk temetésén,    
hagyják hogy a harag táncoljon -hamujuk urnáján.
Majd velőfoltos falakra jeleket-pisálnak.

Faszuknak vége ködbe vész    
Fény sikolt, -a szépség is -hajlana utána…    
Hűtlenség a csend hamujában, bűnös -viszonyt terem.    
Melled rózsálya ráborul az űzött vad faszára    
a múlttól lopják el a bűzölgő -holnapot,    
Lépés forog a dögök, velőfoltos -húgyos falára    
lélek zizeg hugyozó kutyák -nyugvó árnyékára.