Bettije

[Verze 1]
Betti becsapta az ajtót, csend maradt utána,
négy gyerek néz az apjára, fagyott lett a táj ma.
A falakon repedések, a hűtő szinte kong,
a számlák úgy nőnek, mint egy kibaszott torony.
A férj melózott nappal, melózott éjjel,
nem látta, hogy mögötte ég a ház szépen.
Három másik árnyék járt ugyanazon az ágyon,
ő meg hitt a holnapban, mint egy kurva álom.

Refrén]
Bettina már elment sose jön már vissza.
Hazudozó utolsó ruhadt büdös kurva.
De egyszer majd a isten téged is megitél.
És akkor majd meglátjuk melyikunk mennyit ér.
[Verze 2]
Ott maradt minden: hitel, csekk és szégyen,
egy élet súlya egyetlen ember kezében.
A gyerek kérdi: „Anya mikor jön haza?”
A válasz elakad minden kibaszott napra.
Nem hős ez a sztori, csak túlélés nyersen,
amikor az ember már a padlón is versel.
A szomszéd csak néz, a világ meg ítél,
de senki nem fizeti ki azt, amit a szív kér.
[Refrén]
Bettina már elment sose jön már vissza.
Hazudozó utolsó ruhadt büdös kurva.
De egyszer majd a isten téged is megitél.
És akkor majd meglátjuk melyikunk mennyit ér.
[Bridge]
A gyerekek neve nem adósság a papíron,
De a gyerekek miatt esküszöm kibírom.
Lehet, hogy szétbasztad, amit együtt felépítettetek,
de az apa még mindig áll — véres kézzel, mégis egyben.
[Outro]
Egyszer majd felnőnek, és nem a pénzt számolják,
hanem ki maradt ott, mikor mindenki más lelépett.
A ház lehet üres, a zseb lehet lyukas,
de a négy árnyékból egyszer fény lesz — és az kurvára igaz.