Élesztő azon a padon Szántai Attila

[Intro acoustiv guitar]

[Verse]
Azon a padon ültem én,
a nap feljő és süt felém,
felhők mögül kacsintgat,
madárcsicsergés megsirat.

[Verse2]
Átülök egy másik padra,
mert a lelkem nagyon fáj,
az élet lassan kitépi,
testemet eldobni már...

[Verse3]
Iszom kávém, szívom cigim,
térjek észhez, nincs még vége,
vagy nem is tudom mostanában,
előjönnek régi képek.

[Verse4]
Míg itt ülök és töprengek,
a madárka elhallgatott.
Nem voltam én mindig jó!
Nem is csoda, hogy itt hagyott.

[Verse5]
Régi épületek sora mögött,
van egy kis nyugalomsziget.
Magas fű, fák, bokrok között,
csendben, csendesen itt lent.

[Verse6]
Mégse teljes a nyugalom,
nem ülhetek itt örökre.
Pár száz méterrel odébb
felvillanhat a penge.

[Verse7]
Látod te is e világot?
Hová jutott ez az ország?!
Ahol felnőttél, mi lett ott?
A kormány végigtaposott...

[Verse8]
Iskoláknak helyén lettek,
felesleges csarnokok,
hol több száz gyerek helyett,
egyből csinálnak bajnokot.

[Verse9]
Kórházak zárják kapuikat,
és mondanak fel sorra orvosok,
csak akkor lépnek, ha már muszáj,
vagy ha ott hagyod fél vagyonod.

[Verse10]
Elfelejtik, hogy mire
esküdtek fel az napon...
Bogárnak nézve, legyintve,
ott maradt a műtőasztalon.

[Verse11]
Elhagyott játszótereket látok,
s ott drogos, piás emberek,
padon, vagy ha leestek már,
akkor a földön fekszenek.

[Verse12]
Előjönnek a semmiből,
kötekedő fajzatok,
csóválva fintorgó fejet,
az, mit nekik adhatok...

[Verse13]
Máshol lesben állva,
erkölcstelen mesemondók,
rámennek arra is,
elvegyék tőled otthonod.

[Verse14]
Ki az, kiben lehet bízni
már ebben a kis országban?
Kinek nem inge, nem veszi fel,
na most erre is vigyáztam!

[Verse15]
Csak az őszinte mosoly
táplálja a szíveket!
Igaz tettek, valós szavak
hozzák helyre a lelkeket.

[Verse16]
Fáradt lélek, fáradt testben,
erről a padról most feláll!
Megint újraélesztve, erőt gyűjtve,
tán még száz mosolyt talál.

[Outro acoustiv guitar]