Harminc éve együtt

Messze száll a por az úton,
reggel indul a karaván,
régi bogár, régi álmok,
harminc évnek nyomán.

Volt, hogy eső mosta vállunk,
volt, hogy tűzött ránk az ég,
de a Körös partja minden nyáron
hazavárt bennünket rég.

Bogarak sora a városban,
nevetés és vízpermet,
nincs még egy ilyen felvonulás,
amit így szerethetnek.

Refrén

Harminc nyár az úton,
harminc év a szélben,
együtt írjuk a történetet
a felkelő fényben.

Harminc nyár az úton,
és még hív a távol,
amíg dobban a szívünk,
nem fordulunk vissza bárhol.

2. versszak

A motor hangja összekötött,
mint egy régi jó barát,
minden nevetés ott maradt még
a csillagos ég alatt.

Kardos Feri álma volt ez,
és életre kelt vele,
barátság, út, Volkswagen,
egy nagy család lett belőle.

A kilométer elszaladhat,
az idő gyorsan továbblép,
de a közös út emléke
mindig bennünk él.

Refrén

Harminc nyár az úton,
harminc év a szélben,
együtt írjuk a történetet
a felkelő fényben.

Harminc nyár az úton,
és még hív a távol,
amíg dobban a szívünk,
nem fordulunk vissza bárhol.

Híd

Ha egyszer majd csendesebb lesz
a motor és a világ,
egy régi fénykép elmeséli,
mit jelentett a barátság.

Utolsó refrén

Harminc nyár az úton,
harminc év a szélben,
és amíg együtt indulunk el,
otthon vagyunk végleg.

Harminc nyár az úton,
a történet nem ér véget,
Gyomaendrőd vár ránk újra,
amíg élnek az emlékek.