fenn a csucson

[Intro]
(Slow heavy acoustic bass plucking, dark atmosphere)

[Chorus]
A sár húz lefelé, a csúcs meg fázik,
A lelkem a kettő közt ronggyá ázik.
Százszor estem el, százszor keltem fel,
De fent a magány a semmivel nyel el.

[Verse 1]
Minden lépés kő, minden nap egy harc,
A porban hagyták, amit úgy akarsz.
Lelöktek a mélybe, ha nyújtottam a kezem,
Azt hittem, a csúcson lesz majd a helyem.
Körmömmel vájtam a sziklafalat éjjel,
Birkóztam a széllel, a fojtogató fénnyel.

[Verse 2]
Mindig jött egy kéz, ami visszanyomott,
A világ a pofámba csak átkot hozott.
De makacs volt a lábam, nem maradtam lent,
Áttörtem a falat, ami eddig zártnak tűnt.
Felértem végre, a felhők felett állok,
Alattam hevernek a megvetett világok.

[Chorus]
A sár húz lefelé, a csúcs meg fázik,
A lelkem a kettő közt ronggyá ázik.
Százszor estem el, százszor keltem fel,
De fent a magány a semmivel nyel el.

[Verse 3]
De nincs itt senki. Csak a tiszta, hideg csend.
Nem kísér a harag, nem segít a rend.
A győzelem íze keserű és száraz,
A csillogó magasság semmire se válasz.
Hiányzik a küzdelem, a testvéri könnyek,
A lent lévő bűnök sokkal könnyebbnek tűnnek.

[Outro]
Visszavágyom oda... ahol mocskos az utca.
Ahol az ember a testvérét tudja.
Itt fent túl tiszta, itt fent túl árva...
Inkább zuhanok vissza a sárba.
[Fade out]