Hívás

beszív, kifúj, beszív
földkéreg és földanya, a föld
hazahív
sziklakő, csont malom
eldarált évek
sarcolnak a tűzdalok
mindent megígértek

beszív, kifújm beszív
markomban olvadt hó
csikorgó, éhes
senkiföldje, senki lma, senki
imája
a szív még él, még zuhog a
dobbanása

köd takarja az ég arcát
a Nap csak fizeti a tél sarcát
de dombra hegyre szél zokogja
esik, zuhog a szél

köd rejti el az ég arcát
a Nap csak szenvedi a tél sarcát
de nézd a fény majd úgyis kicsikarja
most esik, zuhog a sötét

beszív, kifúj, beszív
földszag és földanya, a föld
hazahív
sziklaszem, csont malom
eldarált tüzek
sarcolnak s az éj halott
asszonya követ

fátyolba burkolt arcán a
könnyek
beszív, kifúj, beszív

utolsó szavak, és elveszett
évek
a szél végül kihív