Liácskámnak

1. versszak
Emlékszem még arra a napra,
mikor csak vártuk, hogy megérkezz már,
Izgatott szívvel számoltuk a perceket,
és tudtuk, hogy egy csoda vár.
Aztán megfogtalak olyan picikén,
s a világ hirtelen szebb lett veled,
Nem is tudtad még, de attól a naptól,
örökre őrizni foglak téged.
Refrén
Mert nagyon szeretlek, ezt tudnod kell,
a szívemben mindig van hely neked.
Ha öröm ér, ha könny hullik majd,
én melletted leszek, ne félj soha.
Bármerre visz az élet útja,
egy biztos pont mindig marad:
ha szükséged van rám, csak szólj egyet,
és én ott leszek veled, alattad az ég, feletted a nap.
2. versszak
Most már milyen nagy lány lettél,
elsőáldozóként álltál büszkén ott,
Néztelek csendben, meghatódva,
és a szívem majdnem megszakadt.
Főztem neked borsólevest szeretettel,
de ott maradt napokig az asztalon,
még ezen is mosolygok néha,
mert minden emlékünk kincs nagyon.
Refrén
Mert nagyon szeretlek, ezt tudnod kell,
a szívemben mindig van hely neked.
Ha öröm ér, ha könny hullik majd,
én melletted leszek, ne félj soha.
Bármerre visz az élet útja,
egy biztos pont mindig marad:
ha szükséged van rám, csak szólj egyet,
és én ott leszek veled, alattad az ég, feletted a nap.
Befejezés
Nőj csak nagyra, kövesd az álmaid,
légy mindig olyan jó szívű, mint ma.
És ne feledd el soha, drága kincsem,
hogy nekem örökké fontos maradsz.
Nem kell kimondani minden nap,
hiszen a szívem régóta tudja:
te nemcsak a keresztlányom vagy,
hanem az életem egyik legnagyobb csodája. ❤️