Vén Eperfalevél
v4
@Tibor Beik
Vén Eperfalevél
v4
@Tibor Beik
Testi
[Verse 1]
Ősz bús, borongós,
őszi éjjel.
Szél suttogja
a nevedet.
Ablakomból nézem
a hulló levelet,
át a téren ring
a csend veled.
Csoszogva távol,
tőlem tipeg egy néni,
csendesen távolba néz,
a Holdra tán mosolyog némi.
[Pre-Chorus]
Sápadt fény ül az udvaron,
minden ág most lassan hajol.
És én még mindig hallgatok,
ahogy a szél csak rólad szól.
[Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
[Verse 2]
Vén eperfám az udvarban
kopott árnyat ír a földre,
recsegő ágán egy sárga folt
rezzen, mint egy régi ölelés.
Lámpa sincs már a sarkon,
csak a levegő hideg kendő,
s ahogy a nénike elhalad,
mintha mindent ismerne belőled.
[Pre-Chorus]
Sápadt fény ül az udvaron,
minden ág most lassan hajol.
És én még mindig hallgatok,
ahogy a szél csak rólad szól.
[Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
[Bridge]
Ha egyszer majd a dér leér,
és az ág is csupaszon áll,
akkor is itt marad a hely,
hol a neved bennem tovább száll.
A Hold fölötted csendben jár,
a téren át a szél siet,
s amit ma este elveszek,
holnap talán megőrizem.
[Final Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
Ősz bús, borongós,
őszi éjjel.
Szél suttogja
a nevedet.
Ablakomból nézem
a hulló levelet,
át a téren ring
a csend veled.
Csoszogva távol,
tőlem tipeg egy néni,
csendesen távolba néz,
a Holdra tán mosolyog némi.
[Pre-Chorus]
Sápadt fény ül az udvaron,
minden ág most lassan hajol.
És én még mindig hallgatok,
ahogy a szél csak rólad szól.
[Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
[Verse 2]
Vén eperfám az udvarban
kopott árnyat ír a földre,
recsegő ágán egy sárga folt
rezzen, mint egy régi ölelés.
Lámpa sincs már a sarkon,
csak a levegő hideg kendő,
s ahogy a nénike elhalad,
mintha mindent ismerne belőled.
[Pre-Chorus]
Sápadt fény ül az udvaron,
minden ág most lassan hajol.
És én még mindig hallgatok,
ahogy a szél csak rólad szól.
[Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
[Bridge]
Ha egyszer majd a dér leér,
és az ág is csupaszon áll,
akkor is itt marad a hely,
hol a neved bennem tovább száll.
A Hold fölötted csendben jár,
a téren át a szél siet,
s amit ma este elveszek,
holnap talán megőrizem.
[Final Chorus]
Ősz bús éjjel, maradj még,
szél vigye el a fájdalmat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
vén eperfánk is visszanéz.
Ősz bús éjjel, maradj még,
nem engedem a múltamat.
Ősz bús éjjel, maradj még,
a szívem mégis hazatalál.
Stile di musica
Hungarian folk-pop ballad with slow swung acoustic guitar, brushed percussion, and a warm cello bed; verse 1 stays intimate and picture-rich, pre-chorus opens with a rising harmony and a brief pause, chorus lands on a short chantable anchor with stacked voices and a simple refrain. Add soft wind chimes between lines, a reversed swell into the hook, and a final chorus with doubled lead and gentle group responses. Mix is warm, close-mic, and slightly autumn-dusty.
