Kitaszított

Yeah Yea
yeah yeah


Kinn a szélben eső áztat
vihar tomból fölötted,
eső folyik ruhád alá
menedék már mögötted.

A végtelenség útja során
és csak ennyit tehettél,
céltudatosan a semmibe
tán rossz fát tűzre tehettél.

Sínek mellett töltés mentén
kóborólsz a semmiben,
belőled már senki nem kér
nem hiányól senki sem.

Térdig járod le a lábad
lehajtanád már fejed,
nincsen aki hazavárna
se otthonod, se gyermeked.

Ártatlanul, mit is tehettél
miért is lettél elűzve,
napok óta utadon vagy
pedig célod sincs még kitűzve.

Bízol benne hogy odaérsz
bár céltalan is lett az élet,
a jövődbe nézve ugyanezt látod
máris feladhatnád a léted.

De keress magadban egy pontot
mikor életed még sínen volt,
és találd meg a régi éned
azzal lelkeden enyhül a folt.

Ha felolvad, az elméd kitisztúl
a rosszat nyomban lemorzsolod,
ha kinyújtod valaki felé szíved
terheid többé nem hordozod !

Yeahhh. Yeahhh